Várakozás

Ami ha eljön, több leszek vele.
Ezt hiszem, és ez él bennem,
és ez átszövi a halk zenét, a csendet,
velem utazik a villamoson kora reggel,
a gyermeki mosolyban benne rezzen,
ha tekintetünk egymásra téved,
arra gondolok, hogy téged is pezsget.

Idegességemben a hangom is elmegy,
a dolgaimból félek a fele sem lesz meg,
az idő múlása engem megperzsel,
megbénít a vágy, hogy a pillanat legyen teljes,
meglepetések sora rá ne telepedjen.
Körülöttem a gerle sereg szétrebben,
mit az utca zajában szégyellek.

S mire elpihen lelkem, a nap rég feledte az estet,
ideje a nappal számot vetnem:
Mi erőmből tellett mindent megtettem,
hoppá, csak azt az egyet nem!
A diadalmat nem vertem dobra,
hogy mikor az idő betoppan,
mindenki ott álljon, talpig mosolyban.

Naszádos József